Nah, igen. Furcsa itt lenni. Ütős, de nem annyira, mint gondoltam. Úgy értem, hogy néha elfog az érzés: ha a tuktukokat nem számolom, akár Bulgáriában is lehetnék (nyáron, oké). Ez persze hülyeség - ráadásul ehhez a kijelentésemhez hozzátartozik az, hogy Bulgária örök szerelmem. Egyik jobb, mint a másik, slussz-passz.
Nyomok egy kis kronológiát. Volt egy óriási, hosszú-hosszú repülőzés (és előtte egy rövidke Amsterdamba). Tízenegy órát egy vasszékben ülni és aludni próbálni nem az én műfajom. Azért persze ébren tartott a gondolat, hogy mekkora sci-fi közepén ülünk és észre sem vesszük, hogy roggyon ránk az ég! Az információs monitoron (már eleve ez, hogy a szék háttámlájában...) olvasom, hogy majdnem tízezer km-t fogunk megtenni, kb. tízezer méter magasan repülve, több, mint kilencszázzal. Értitek? És ez annyira rohadt természetes mindenkinek, hogy csak nézek. Egy pillanatra belegondoltam, hogy megrakni neki pár hónap / fél év / egy év / mittudoménmennyi lenne. Ehhez képest: haggyadmá', 11 óra. Egészen elképesztő. Hálás is voltam a nemtomkihez, hogy most ezt nem kell letekernem.
A fentiekből persze az következik, hogy elrepült az idő, vagyis elrepültem az idő mellett. Kimaradt egy éjszaka (mert nem aludtam). Csak azt akarom ezzel mondani, hogy ez az egész jet-lag téma kamu. Egyszerűen ha nem alszom két napig rendesen, kikészülök, mint egy kutyus. Most is ez volt, nem nagy cucc.
Szóval kicsit mákosan / őszi legyesen szédelegtem a reptéren és alig vártam már, hogy pofán csapjon a harminc fok...
Nah, itt írás közben kidőltem (ennyit arról, hogy a jet lag téma kamu - éjjel alig aludtam, ellenben hajnaltól délig vidáman és jól - pont hat órával vagyok elcsúszva). Most odakint minden csupa víz - kaptam egy kis ízelítőt az imént abból, mi mehet naphosszat az esős évszakban. Nem gáz, mert hogy dög meleg van.
Kicsit nagyon nehezen megy most az írás, de lesz még ennél rosszabb is. Sebaj, feltöltök egy galériát legalább, az is valami. Jó, azért annyit leírok, hogy nagyon erős bennem a Hayao Myazaki-s hangulat, esténként pedig Szárnyas Fejvadászos utcákon találom magam - ez a két érzés hiperbalkán-koncentrátumban keveredik és oldódik, én meg csak jet lag-eltetem a szemem a mindenen, amibe belecsöppentem.
Ami nem megy, azt nem erőltetem - pihentetem az írással való próbálkozást. Kattagaleribe!
1 comments:
Na hát ezen kicsit csodálkozom. Nekem nagyon bejött Bangkok. Harmadik és hatodik emelet közötti magasságban bonyolult úthálózat lejárók feljjárók alul felül és mindez felhőkarcolók között, majd egy kicsit odébb egy komplett vidéki falu felett utazol. Jártam egy két helyen, de ez az egyik legnagyobb, amit megéltem.
Post a Comment