Nulladik

Megint jelentkezem - a Budapest-Isztambul után megígértem, hogy ha újra belecsapok egy kis utazgatósdiba, írok. Íme, belecsaptam. Legyen ez egy nulladik bejegyzés, blogtesztelősben, bejelentkezősben, mesélősben, hogy hogy is kerülök Thaiföldre egy évvel később és mit fogok itt csinálni. Gyere, olvasd tovább!

Téli mászkálós - Balaton (képenkatt: galeri)

Szóval ott tartottam, hogy hazajöttem Isztambulból tavaly ilyenkor egy csomó ötlettel a fejemben. Ebből az lett, hogy egész télen kocsikáztam, hogy megtaláljam itthon a bázisom - egy kis kulipintyót kerestem, ami olyan helyen van, ahol szívesen kempingeznék, jó az idő, jó a levegő, nyugi van, píszenlav és nem akar holnap összedőlni az építmény. Találtam is egy alpesi házikót a Dunakanyarban - az év nagy része azzal telt, hogy belaktam a kis kéglit, megismertem a környéket és próbáltam jól érezni magam. Ez finoman szólva is összejött.

Síeltünk is a télen (hajrá Flóri)!

Ha a tervem, hogy mikrokempinget csináljak nem is vált valóra, azért több olyan hét volt a nyáron, hogy a vendégeim egymás kezébe adták a kilincset - ez volt a legjobb az egész itthon töltött év alatt. Sokan kijöttek, ott aludtak, eveztünk, Dunáztunk, túráztunk, montiztunk. Haveri szinten ment minden persze, nem megélhetésileg, de tapasztalatnak szuper volt - még CouchSurfinges vendégeim is akadtak.

Vigyorgós házavató délutántól délutánig

Szóval elszaladt ez az év - volt sok evezés és kevés bringa, vendéglátózás és vendégeskedés, motoros jogsi megszerzés, egy kevés motorozás, majd kísérletezés a minimál-költségvetéses életvitellel (negyvenötezer forintból nem lehet megélni, ugye - amúgy majdnem sikerült egy kísérleti fűtésmentes szeptemberben összehoznom, ötezren múlott).

Hajnali háztetők háztetők nélkül (végre nem "udvari" az ablak)

Aztán - még mindig maradt fél pénzem (ne kérdezzétek, hogy csinálom) - számolgattam, és arra jutottam, hogy télen hátizsákos turistáskodni fogok. Sikerült is szereznem olcsó repjegyet Bangkokba (kösz, Hans!) - úgy döntöttem, kiveszek három és fél hónap szabit (hehehehe, a főnök egyből rábólintott, hogy mehetek) és elrepülök a jó francba.

Dunapart, szemben Vác

Akárhányszor idáig jutottam a mesélésben és akárkinek is meséltem a sztorit, majdnem mindenki ezt kérdezte a három és fél hónap hallatán: "Jó, de mit fogsz ott csinálni?". Hát, most jól kiderül - egyelőre a listán a "kerek szemekkel nézni" és a "blogot fabrikálni" szerepel. Ezt az idétlen, kb. blogtesztelő posztot nem is folytatom tovább, jöjjön az utazós sztori egy újabb bejegyzésben (azért egy nulladik poszt kell, hogy meginduljak). Sztéj tyúnd!