Öt negyven

Nem szoktam ilyen korán kelni, de most kipattant a szemem. Aztán visszaerőltettem magam az ágyba, de végül mégis felkeltem. Valami azt mondja, írnom kell. Mindegy mit, akármit. Kipróbálom milyen az, ha nem állok ellen a hangnak: kelj már fel te f*sdarab és írjál, tök mindegy miről!  Úgyhogy kipróbálom. Írok valamiről. Valahová - mindegy, hová, most éppen ide. És mondjuk arról, hogy leírom hogy jutottam oda, hogy tűzifakupacok állnak a házikóm oldalában és nem megyek sehová. Csak hogy írjak valamit és kielégítsem ezt a szörnyeteget aki felébresztett ilyen pokoli korán.

Tavaszi Nagy-Hideg

A tavalyi télen-délen projektem egy apró, keserű foltot nyomott az agyvelőmbe: kimarad az igazi tél, a havazás, a csúszás. Erre hazajöttem a nyárból március elején, és oké, hogy még bőven fűteni kellett, de akkora hótömegek zuhantak az országra, hogy nem hittem el ("maradjonazautójában", ehh). Ujjé, Gergőke ezt is megkapta, síelt és deszkázott otthon a faterjával a Kékesen. Mint ha valami azt mondta volna: "Milyen télből is maradtál ki, öreg? Há' fogd má' be!". Oké, befogtam, sőt, köszöntem (talán én egyedül az országban - bocs mindenkitől).

A mitfogszottcsinálni persze itthon is folytatódott. Itthon voltam, még volt maradék tüzifám, meg még egy kis félretett pénzem a nyár végéig: de mit fogok csinálni - főleg, ha elfogy? Hát amit szeretek csinálni, ami bejön és mosolyt csal az arcomra.

Ilyen környezetben bármit jó tanulni, masszázst is

A Thaiföldön megismert emberek közt van Balázs, aki szerintem az egyik legnagyszerűbb thai masszőr ebben a koszos kis országban. Hosszú évek óta tanít, írt egy nagyszerű, és igen magas színvonalú, általam kézikönyvként forgatott remekművet a témában. És persze tanfolyamokat tart itthon is, amin részt tudtam venni amolyan segítőként. Egy kis konyhai munkáért, takarításért és efféle segítségért becsatlakozhattam a tanulásba amikor az időm engedte, és csak a szállás/kaja költség nyomta a vállam (vagyis a családomét - ez volt a szülinapi ajándékom tőlük). Meg ő, amikor is egyszer úgy helyre tette előregörnyedő cangás-programozó vállaim, hogy utána fél óráig csak heherészni tudtam.

Megint a nyeregben, éppen Csehországban

Az egy hetes tavaszi elvonulásszerű tanfolyam után nem tudtam sokáig a fenekemen maradni, besűrűsítettem progijaim. Kedveskémmel Prágába vonatoztunk felpakolt bicajokkal (19 € egy jegy és még mindig lehet kapni!), várost nézni és pár napig cudar hidegben és szakadó esőben sátrazni a világ egyik legszebb városában. Innen továbbvasutaztam - már egyedül - Karlovy Varyba, ahonnan eltekertem a német Vipassana központba. Újabb 10 napos leseggelés után célba vettem a Bódeni tavat, ahol Sarah és Matthias (törökországi túrámon megismert, kedves tandemes páros) esküvőjére voltam hivatalos. Egy Vipassana gyakorló pajtásom elfuvarozott Stuttgartig, onnan raktam meg végre pár nap alatt a tópartig (és utam egyik eléhezéséből egy német futó húzott ki: lenyomta a TransEuropa futást, kb. ötezer km-t futott 64 nap alatt - micsoda?).

A cseheknél bringatúrázgatok

Óriásbuli napokon át, Matthias országútis haverjai nem hoztak szégyent a hivatásos bicajosokra: partiztak és ökörködtek padlógázzal. A kis párocska pedig szépen megérkezni látszott egy laza, kispolgárinak tűnő, de kedves, mozgalmas, irodában ücsörgős hétköznapiságba. Kíváncsi vagyok, mikor tör ki belőlük vulkánszerűen egy újabb projekt, valami akármiféle - lehet, hogy utazós / tekerős.

Esküvő-after másnap reggel a Bódeni tó fölött, másnapos bicajosokkal

Randi Linzben. Volt hat napom hatszáz km-re, a Bódeni tótól Linzig - a Duna mentét választottam. Durva esők, majd hirtelen sivatagi körülmények, defekt, csomagtartó-leszakadás, újabb defekt, de odaértem. És végre nem öreg franciákkal és németekkel tekertem tovább a dunai árvíz nyomában.

Végre!

Hazaérve sikerült félretett pénzem utolsó morzsáival arra a masszázsszerűséget oktató tanfolyamra elmennem, ahová már Thaiföldön el szerettem volna, de akkor nem volt hely. Újból irány Kisnyalka, öt nap transz és bevezetődés a kranioszakrális terápiába - "Mibe? Mi ez? Te jó ég, mit csinálok?". Az egészből egy kukkot sem értettem, humbugnak tartottam - a tanárnő ki is szúrt magának, de erősen támogatta kezdeti szkepticizmusom, bíztatott, hogy ne higyjek el semmit a dumájából, csak menjek és gyakoroljak. Így is tettem és elvesztem a kezeim közt megjelenő apró csodák tájain.

Persze újabb fantasztikus brigáddal ismerkedtem meg, egyikük meg is hívott Ozorára a masszázs-sátorba dolgozni, miután kiderült számára, hogy thai masszázzsal is foglalkozom. Úgy legyen - mondtam, megyek, ha ez tényleg komoly. Tényleg komoly volt - utoljára és először kb. 6-7(-8?) éve voltam ott, akkoriban lemeztáskával az oldalamon. Érdekes volt újra ott járni. Kaptam belépőt, útiköltséget és napi háromszori kaját, valamint egy olyan tapasztalatot, hogy milyen az, amikor az embernek egy nap alatt megtelik a naptárja három napra előre. Sikerült összesen egy thai masszázst és 23 kranio kezelést adnom hat nap alatt. Ez akkora lökést adott, hogy azzal jöttem el Ozoráról: ez az, ezzel akarok foglalkozni, ezt akarom csinálni, ezt kell csinálnom.

A Mátra és a Bükk között

A nyárból nem sok maradt ekkor, amit leginkább a családommal töltöttem - örültek, hogy otthon vagyok, hogy nem tekergek sehol főleg akkor, amikor erős hullámok csapkodtak fölöttünk / át rajtunk. Az ősszel aztán lecsillapodtunk és kicsit talán megnyugodtunk - én pedig szinte hátradőltem, hogy élvezzem a családom és a világ (vagy mi) támogatását. Kaptam tüzifát a télire, kaptam meghívást újabb kranioszakrális tanfolyamon való részvételre, kaptam meghívást újabb thai masszázs tanfolyamon való részvételre - így van lehetőségem tanulni, egy kicsit gyakorolni és elmerülni abban, ami felbuggyant előttem. Ja, és kaptam lehetőséget a nemtudomkitől arra, hogy kvázi ingyen (havi 3 rongy) elvégezzek egy két éves gyógy- és sportmasszőri sulit.

Ami a szemem előtt lebeg: ha ennyi lehetőségem van, ki kell használnom, élnem kell vele. Elgondolkozom: vajon kapnék efféle, ki tudja honnan felbukkanó segítséget ha valami tök mást kéne csinálnom? Nem tudom, de azt tudom, hogy most ezt csinálom, és hogy terveim és támogatóim is vannak bőven, bár belőlük soha nem elég.

És egy zárójeles a végére: ha támogatni szeretnél az semmidbe nem kerül az idődön kívül, amiből ha áldozol rám és engeded, hogy adjak egy kranio kezelést vagy egy thai masszázst, azt én fogom nagyon megköszönni. Píszenlav!