Semmi különösködés

Simán el tudom képzelni, hogy "A Kérdésre" nem lesz semmi frappáns válaszom azon kívül, hogy "Semmit.". Alaphangon óriási erőfeszítéseket teszek annak érdekében, hogy ne csináljak semmit, de - majdnem mindig - közbejön valami.

Viharban érkezünk Ko Chang szigetére

Például az, hogy néhány nap Bangkokozósdi után Michivel Ko Chang szigetére elbuszozva-kompozva éppen pénzt akartam felvenni, mikor kezdett egyre élesebben belém hasítani a felismerés: elhagytam egyetlen bankkártyám. Nem vagyok az az elhagyós típus, de most de. A mázlim, hogy Michi itt van velem egy hónapig és szépen vesz fel nekem pénzt, elmondhatatlanul nagy. Így könnyebben vehető a sztori, simán meg tudom várni, míg az angyalok elküldik nekem új kártyáim (talán több fronton is bebiztosítva magam).

Itt próbálunk nem stresszelni

Egyébként egyre inkább osztom Michi hitvallását: "Ne aggódj, lesz megoldás - mindig van megoldás.". Vele és a hülyeségeivel amúgy kb. egy éve ismerkedtem meg Anamurban, a bringatúra végén - egy hónapot lógtunk a tengerparton, magas szintre emelve a semmittevést. Most ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, durván egy év szünet után.

Nehéz errefelé az élet

Na de írok egy kicsit arról, milyen itt. Még mindig dög meleg van, süt a nap, a tenger melegebb bármilyen elképzelhető tenger-hőfoknál. A thai arcocskák igen kedvesek, lehet velük beszélni. Ott van például Ja Ja Mama, akihez rendszeresen visszajárunk kajálni. Miután megkérdeztem, bemehetek-e a konyhába ellesni, mit és hogyan csinál, kijött a kész kajákkal és egy kis füzetkével, egy hagymával és egy paradicsommal a kezében, érdeklődve az angol nevük után, fonetikusan lejegyezve: anyön, tomééétó. Másnap kikérdeztük, ötöst kapott. Amúgy a Mama az, aki folyamatosan mosolyog az emberre - és keményen melózik. Reggel kinyitja a kajáldát, főz estig, este megnyitja a ruhaboltot és valamikor az éjszaka közepén eldől, alszik egy pár órát és kezdi előről. A többség errefelé így csinálja. És nem hogy nem panaszkodnak, úgy tűnik, ettől boldogok.

Ja Ja Mama nem hagyja abba a mosolygást

Persze van ellenpélda is. A fiúlány, akitől a bungalóinkat béreljük - "Ez" lett a neve. Oké, rohadékok vagyunk, hogy így hívjuk, de aligha lehetne más választásunk. Michivel angolul beszélgetünk, és egyikünk sem tudja őszintén rá azt mondani, hogy "He" vagy hogy "She". És mivel annyira nem haverkodtunk össze vele, hogy a nevét megkérdezzük, Ez-nek hívjuk ("It"). Ez-zel amúgy hatalmasat alkudtunk - sikerült két hétre fél áron megkapnunk a bungalókat. Ez-zel lehet spórolni, hehe. Viszont Ez nem mosolyog sokat, általában a Blackberry-je mögé bújva csetel - és ha mégis ránk vigyorog, az inkább ijesztő, mint kedves.

Partozás Munál

Találkoztunk Muval is, egy motorbérlős, "benzinkutas" rasztával - Michi elmondása szerint ő az a figura, aki kb. a 20 évvel ezelőtti thai vendégszeretetből ad kóstolót. Már-már zavarbaejtően kedves velünk és végtelenül jól érzi magát - nem az jár a fejében folyton, hogy hogyan szerezzen még többet magának. Ez utóbbi szemlélet egyébként sok helyen a felszínre buggyan - itt-ott durva Balaton-fíling lett rajtam úrrá egy-egy pillanatra (a pálmafák felett szemet hunyva, a vendéglátózásra gondolva). Ez persze érthető jelenség, Thaiföld egyre népszerűbb úticél az európaiak körében, akikekből nagy dózisokban és hosszú távon kapják a helyiek a kemény nyafogást és a kilóra-megveszlek viselkedést - így a házigazdák is alakulnak a nyomás alatt. Szerencsére akadnak kivételek, akikbe jól bele is futunk.

Kirándulós

Amitől kicsit tartottam, hogy térdig fogunk gázolni a turistákban, nem vált valóra. Nem vagyunk sokan, nincs tömeg, nyugi van - egyelőre, teszik hozzá vendéglátóink, ugyanis a durva szezon majd december közepén kezdődik - amikor is mi már északkelet felé tartunk (remélhetőleg), ami kifejezetten nem keresett úticél (hogy miért oda, erről később).

Egy szinte üres halászfalu

Közben igyekszünk az Anamurban bevezetett életstílus-mértékegységet, az 1 PPD-t (Project Per Day) nem túllépni. Ha strandolás van, akkor nincs kirándulás. Ha kirándulás van, nincs sziget körbemotorozás. Ha sziget körbemotorozás van, nincs blogírás. Persze nem mindig jön össze, van, hogy 2-3 PPD-vel zárjuk a napot - ilyenkor másnap nincs projekt, hiszen ki kell pihenni az előző, túlzsúfolt nap fáradalmait.

Egyelőre, kóstolónak legyen elég ennyi. Írok még, ha nem lesz más dolgom.