Hol landolnak a hollandok?

Mióta Michi hazakarácsonyozta magát több dolog történt velem, mint az alatt az egy hónap alatt, amit együtt lógtunk. Egy pillanatra nem figyeltem és olyan történés- és emberörvénybe keveredtem, hogy alig bírom szusszal. Szerencsére nem is kell bírnom, annyira simán alakul minden.

Uwe

Vannak fura figurák ezen a bolygón, nem is kevesen. És vannak még a furábbnál is furábbak. És akad néhány köztük, akikre még a nagyon furák is furán néznek. Grafitember, a Napirajz-legenda szavait használva: A hét fasza arca: Uwe.

Tovább, tovább!

Nagyon leragadtunk - két hét tengerezés után úgy döntöttünk Michivel, megindulunk. Volt egy érdekes beszélgetésünk a nyáron Verőcén, ami ha nincs, lehet, hogy most nem kolbászolok fel-alá Thaiföldön.

Semmi különösködés

Simán el tudom képzelni, hogy "A Kérdésre" nem lesz semmi frappáns válaszom azon kívül, hogy "Semmit.". Alaphangon óriási erőfeszítéseket teszek annak érdekében, hogy ne csináljak semmit, de - majdnem mindig - közbejön valami.

Bangkokozás

Nah, igen. Furcsa itt lenni. Ütős, de nem annyira, mint gondoltam. Úgy értem, hogy néha elfog az érzés: ha a tuktukokat nem számolom, akár Bulgáriában is lehetnék (nyáron, oké). Ez persze hülyeség - ráadásul ehhez a kijelentésemhez hozzátartozik az, hogy Bulgária örök szerelmem. Egyik jobb, mint a másik, slussz-passz.

Nulladik

Megint jelentkezem - a Budapest-Isztambul után megígértem, hogy ha újra belecsapok egy kis utazgatósdiba, írok. Íme, belecsaptam. Legyen ez egy nulladik bejegyzés, blogtesztelősben, bejelentkezősben, mesélősben, hogy hogy is kerülök Thaiföldre egy évvel később és mit fogok itt csinálni. Gyere, olvasd tovább!