Hányja-veti

Eszembe jutott egy régi projektem tavaly télről. Egy lepukkant szállodában ragadtam a thai-kambodzsai határon - bezárt az átkelő, így jártam. Legalább aludtam egy nagyot - és reggel, ahogy fölkeltem, jegyzetelni kezdtem a kis noteszomba.

Öt negyven

Nem szoktam ilyen korán kelni, de most kipattant a szemem. Aztán visszaerőltettem magam az ágyba, de végül mégis felkeltem. Valami azt mondja, írnom kell. Mindegy mit, akármit. Kipróbálom milyen az, ha nem állok ellen a hangnak: kelj már fel te f*sdarab és írjál, tök mindegy miről!  Úgyhogy kipróbálom. Írok valamiről. Valahová - mindegy, hová, most éppen ide. És mondjuk arról, hogy leírom hogy jutottam oda, hogy tűzifakupacok állnak a házikóm oldalában és nem megyek sehová. Csak hogy írjak valamit és kielégítsem ezt a szörnyeteget aki felébresztett ilyen pokoli korán.