Nullánál is kevesebb

Egy kötelező ázsiai gyomorrontás Phnom Penhben marasztalt pár napra. A tanfolyamig csak egy-két nap jutott volna tengerezésre, úgy döntöttem hát, hogy kihagyom Kambodzsa déli részét és egy huszárvágással visszalököm magam Thaiföld északi részére - így legalább lesz időm Chiang Maira.

Kambodzsa, Phnom Penh, S21, az egyik iskolaépület

Előtte azonban még összeszedtem magam és megnéztem Savennel az S21-es börtönt, amit a Pol Pot rezsim alatt a Vörös Kmerek egy iskolából alakítottak át - aki ide bekerült, az nem jutott ki élve, maximum a külvárosi "Killing Fieldre". Ami az egészben a legsúlyosabb, hogy a főbűnösök pere még nincs lezárva, még mindig zajlik.

Osztályterem - volt

Tökéletes programnak bizonyult gyomorrontás utánra. Savennel másnap elköszöntünk, hogy majd találkozunk valamikor-valahol, ha egyáltalán. Az útlevele elkészült, de persze az utazáshoz egy fillérje sem volt, csak tervei, hogy Thaiföldre megy, angolt tanul majd és persze gyakorol tovább.

Itt aludtak - ha tudtak

Én két nap múlva belecsaptam a huszárvágáskodásba és megindultam észak felé, vakmerően bevállalva egymás után egy 16 órás buszozást és egy 17 órás vonatozást. A busz csak egy óra késéssel indult, ami teljesen normális, főleg ha azt is figyelembe veszem, hogy aznap volt a kambodzsai király temetése és fél Phnom Penh fekete-fehérben masírozott rendezett sorokban és minden második utca le volt zárva. A busz csak egyszer robbant le a határig, a másodkalauz (a sofőrön kívül még hárman voltak jelen mint személyzet) nyakig olajosan mászott ki a járgány alól fél óra berhelés után és már indultunk is. A határon beálltam a kb. másfél órásnak ígérkező sorba, amikor durván elkezdett dobogni a szívem, majdnem felkiáltottam, de végül nem: Saven! Igen, a kis barátocskám tipegett a határátkelő felé, keskeny, kicsit ideges mosollyal, de nagy lendülettel. Észrevett, nem kellett kiabálnom (a sorból nem tudtam volna kiállni). Csak egy pár szót váltottunk, neki nem kellett sorbanállni. Nagyon meglepett, hogy megjelent és fejest ugrott a semmibe semmijével, de ehhez, úgy látszik, alaposan hozzászokott. A határátlépés azért kicsit megzavarta - lett volna pár kérdésem, hogy hová megy, meddig marad, de sietett tovább, mint ha attól félt volna, hogy büntetést kap, ha ácsorog és beszélgetünk két percet. Kicsit sajnáltam, hogy zihláltsága így továbblendítette, de azért nagyon örültem, hogy újra láttam. Azt hiszem, ennek a találkozásnak az esélye a nullánál is kevesebb volt.

2013, Kambodzsa és Thaiföld határa - execution?

Szépen kivártam a sorom, a thai oldalon megkerestem a kisbuszom - fél óra múlva már Bangkok felé repesztettünk. Este 11-kor a belvárosban az első szálláshelyre bementem és ledobtam magam egy nyolcas dormitórium egyik ágyára. Ilyen rövid idő alatt még soha nem találtam szállást (kb. egy perc). Jól esett az alvás. Másnap korán reggel lecsekkoltam a vonatokat Chiang Mai felé, persze a hálókocsis szekcióra sok napra előre nem volt már jegy, így bevállaltam egy délben indulásos, hajnali érkezéses ücsörgős verziót. Volt még pár órám az indulásig, jól fejest ugrottam Chinatownba - Bangkok egy újabb testrészét fedeztem fel, egészen különösen finom, édes-savanyú hangulatú térség, nagyon tetszett. Recycling-világbajnokságot nyomnak folyamatosan a különböző fémalkatrészekből, leginkább autók és teherautók bontott részeit szedik pici darabokra és szelektálják és talán újítják fel, vagy adják el újként, vagy építenek belőle transformerseket.

Chiang Maiban - ez már Svejc!

A vonaton töltött éjszakát egészen jól viseltem. Reggel találtam is egy szálláshelyet Chiang Maiban, azonnal eldőltem és aludtam egyet. Maradt négy napom itt, jól béreltem is egy bicajt és feltérképeztem a négyzet alakú belvárost. Kicsit forgalmas és büdös, de nem rossz - igaz, ez a legeurópaibb hely, ahol idáig jártam. A belváros fő útjai közt viszont hajszálérhálózat-szerű aprócska utcák húzódnak, ezek néha egészen hangulatosak, csendesek, nyugisak, még akár szépnek is nevezhetők.

Újra motorozás, ha csak egy napra is

Az egyik este a vendégház teraszán üldögélve befutott a munkahelyemről, az irodaházból egy ismerős arc - nem közvetlen kolléga, csak egy tag a cégnél - a nevét sem tudtam. Három hónapja utaznak Ázsiában a barátnőjével, India, Nepál és Banglades után érkeztek Thaiföldre, a Balatonpartra - itt blogolnak nagyszerű stílusban, remek fotókkal remek helyekről. Gyorsan ki is találtuk, hogy másnap motort bérlünk és megtesszük a sokak által dícsért kb. 100 km-es kört Chiang Mai körül. Remek napra sikeredett, jókat kajáltunk és dumáltunk - egy rovarmúzeum is útba esett, ahol többször vissza kellett utasítanom a helyiek ajánlatát, hogy köszönöm, nem akarom, hogy a hernyó és a skorpió és a pók a kezemen mászkáljon.

Megéri kirobogni a városból

Motoros társaim tovább robogtak, ma nekivágtak egy hosszabb, négy napos, 600 km-es körnek. Én pedig miután jól elintéztem minden elintéznivalóm, holnap eltűnök 12 napra egy kis hegyi faluba, ahol ugyan lesz áram és ivóvíz és meleg étel, de internetezni nem fogok tudni, viszont jól belekóstolok, milyen thai masszázst adni - és nem csak kapni (kapni idáig nagyszerű volt, megyek is és jól megjutalmazom magam egy lábmasszázzsal). Két hét múlva - lazára gyúrva - jelenkezem.